Copyright 2021 - Custom text here
  • Slide number 0
  • Slide number 1
  • Slide number 2
  • Slide number 3
  • Slide number 4
  • Slide number 5
  • Slide number 6
  • Slide number 7
  • Slide number 8
  • Slide number 9
  • Slide number 10
  • Slide number 11
  • Slide number 12
  • Slide number 13
  • Slide number 14
  • Slide number 15
  • Slide number 16

ybl facebook2

Több mint egy évnyi kutató- és szerkesztői munka után Aczél Gábor és Lukovich Tamás gondozásában a “Ki kicsoda a magyar urbanisztikában” projekt első fázisaként elkészült (és folyamatosan bővül) egy internetes honlap, az urbanistak.hu mintegy 200 szócikkel. Reméljük, hogy a folytatásban sor kerül majd a könyv formában történő megjelenésre is. A szelekció kritériuma nem a szakmai hovatartozás (volt), hanem a tényleges teljesítmény. Ehhez különféle kritériumokat választottak a szerkesztők: e szerint jelentős munkásságot azok fejtettek ki, akik nagyszámú (több tucat) tervet, vagy/és sikeres tervpályázatot, vagy/és szakmai, illetve tudományos könyvet, publikációt jegyeztek, vagy/és magas presztízsű szakmai díjat kaptak, vagy/és szerepeltek az Urbanisták, illetve a Tizenkét kőműves című TV portré-sorozatokban.

Az olvasó egy sajátos műfajjal találkozik. 

A hagyományos Ki-kicsoda típusú „listák” általában csak a szerkesztésükkor még élő személyekkel foglalkoznak, így több okból is könnyebb dolguk van.  Ez a gyűjtemény ebből a szempontból újszerű vállalkozás, amely visszanyúlik a szakma még feltérképezhető keletkezéstörténetébe is, és azt kombinálja a kortársak szócikkeivel. Tehát egyszerre foglalkozik az elődök és a kortársak szakmai tevékenységének rögzítésével, amely megközelítés – nem várt nehézségei mellett – meglepő eredményeket is hozott, néhány közkeletű mítoszt is segített eloszlatni (ilyenek például az első városrendezési terv és készítője [Mikoviny Sámuel, 1738], valamint az első várostervezési tanszék és vezetője [Lessner Manó, 1919]).

Umberto Eco kitűnő tanulmánykötetében (A lista mámora) hívja fel a figyelmet, hogy az emberiséget mindig is elbűvölték a különféle (tudományos, művészeti, köznapi) nyitott, vagy zárt listák, azaz a listázás. Ebből a megközelítésből a gyűjtemény egy nyitott lista olyan szakemberekről, akik nem kevesebbel, mint az életünk térbeli kereteinek alakításával foglalkoztak, illetve foglalkoznak. A nehézségek lényege pedig a történettudomány alapparadigmája: a történetírás a kihagyásoknak, a hangsúlyoknak, az elhallgatásoknak, a szelektivitásnak, szubjektív szűrőinknek, a torzításoknak, a memória tréfáinak (netán a szándékos hamisításoknak) köszönhetően, akaratlanul is szubjektív.

A szerkesztők talán legfőbb dilemmája az egyenetlenség volt, ami a rendelkezésre álló, illetve felkutatható információk nagyfokú aránytalanságára vezethető vissza. És ez az akadály még az idődimenzióval sem arányos: 200 éve munkálkodott elődünkről van, hogy jóval többet tudni, mint a közelmúltban távozott és jól ismert kollégáról. (Vannak, akik igen jól dokumentálták munkásságukat, míg mások szinte teljesen elhanyagolták azt.) Ebből fakadóan komoly dilemma volt, hogy „butítsák-e le” az információk közlését egy közös nevezőre (ezáltal elveszítve egy csomó érdekes adatot), vagy inkább vállalják fel azt az aszimmetrikus gazdagságot, ami van és elérhető? Ők inkább az utóbbi felé húztak, kombinálva kicsit az „arany középút” ősi bölcsességével.