Nyomtatás
Részletek: Kategória: Geodézia és Térinformatikai Szakcsoport | Megjelent: 2016. november 18.

Bemutatkozás

A geodéziai és térinformatikai szakcsoport múltja és jelene

írta: Dr. Tokody András 2007.

 

A Főiskola 35 évvel ezelőtti indulása pillanatában feltehetően a szertárban előfordult néhány kitűzőrúd, keretes mérőszalag (ahol a szalagon nincs osztás, csak 10 cm-ként egy fúrt lyuk, méterenként kis réztábla, súlya kb. 6 kg.), két db. réz teodolit kb. 1910-ből Süss Nándor és társától, 1 db úgynevezett lejtmérő, ami a szintezőhöz hasonló műszer, de horizontja kis mértékben állítható, és egynéhány Bodola-féle szögtükör, mely a Főiskola elődjénél „anlégolást" oktató Salacz Tóni bácsi kedvenc „műszere" lehetett, valamint néhány modern (1950 körüli) gyártású MOM Szepessy-féle tangens tahiméter.
A felsorolt eszközöket ipar­történeti fontosságuk miatt máig őrizzük.

A geodéziai oktatás főiskolai szintre emelése 1972-ben indult, dr. Ercsey Zoltánné Kiss Ágota gondozásával, aki rövid idejű épületszerkezettan oktatás után, végzettségének megfelelően a geodéziát kezdte oktatni a Mélyépítési tanszéken, melyhez gyakorlati és számítási jegyzetet is írt. Neves előadót hívott Dr. Horváth Kálmán személyében a Budapesti Műszaki Egyetemről. 1972-től a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat irodavezetője (a Geodéziai és Kartográ­fiai Egyesület későbbi főtitkára) dr. Karsay Ferenc vette át az előadásokat. Az addig csak általános geodéziai jelleggel oktatott tárgy kiegészült az Építőipari geodézia témakörével, melyhez úttörő jelleggel tankönyvet is írt (1975).

A régi műszerek már nem bizonyultak megfelelőnek a korszerű oktatáshoz, ezért dr. Ercsey Zoltánné 10 db Zeiss Ni 025 típusú kompenzátoros műszert szerzett be. A szürke színű és női retikülhöz hasonló dobozban lévő (a gyakorlatokon csak női hallgatók karján előforduló) műszerek közül még 4 db. ma is állja a sarat.

Bár e műszerek nem működtek annyit, mint egy ipari vállalatnál, de a tapasztalatlan felhasználok (hallgatók) miatt extra igénynek voltak kitéve.
Egy-egy gyakorlati óra után sok-sok átszakított csavarmenet, törött szalag, prizmabot kitűzőrúd került vissza a műszertárba. A Főiskolával szerződében lévő műszerészek: Parragh Ferenc, Fekete János, és jelenleg Gritsch László a lehetetlen határát súrolva próbálták és próbálják eszközeinket életben tartani.
A növekvő hallgatói létszám igényelte a tárgy oktatói létszámának emelését. 1973-ban egy napon lépett a Főiskola épületébe Batizné Ferdinánd Judit és Szandtner Gábor, majd 1974-ben Budai Ferenccel egészült ki a csapat. Ezzel egyidejűleg a műszertár is fejlő­dött: modern teodolitok (Zeiss Theo 020A, 010A, MOM Te D13, 33, 43) és tahiméterek (Zeiss Dahlta 010A és MOM Ta D4), bővítették a szertár állományát. A feladatok számítását kezdetben logaritmikus szögfüggvénytáblázat segítségével végeztük. Nagy könnyebbségnek tűnt a nehezen beszerzett 10 db. Calcorex típusú „tekerős" számológép, melyek rövid ideig tündököltek, mivel a számítástechnika nemcsak napjainkban, hanem már akkor is gyorsan fejlődve létrehozta az elektronikus számológépeket. PTK-1024 típusú piros fénnyel hunyorgó számológépeket szereztünk be, melyeket minden gyakorlat után hálózati töltőre kellett kapcsolni.
Tokody András 1978-tól erősíti az oktatók táborát, aki az akkori elektronikus számológépek programozását kezdte tanítani a geodéziai gyakorlatokon.
Ebben az időszakban a geodéziai szakcsoport tudományos aktivitása és jegyzetírása fellendült.
A kiadott könyvek és jegyzetek:

1979: Batizné-dr. Ercseyné: Geodéziai gyakorlatok.
1980: Szandtner-Tokody: Lézerek alkalmazása a mélyépítésben.
(OMFB mélyépítési célpr. biz.)
1980: Szandtner-Tokody: Darupályák mérése lézerek segítségével.
(orsz. Geod. pályázat I. díj)
1980: dr. Karsay-Batizné: A csoportos födémemeléses és zsaluterheléses-süllyesztéses építési technológia geodéziai, méréstechnikai problémáiról. (ÉTK)
1981: dr. Karsay-dr. Ercseyné: A méréstechnika és könnyűszerkezete építés kapcsolata.


A tanszék személyi állománya 1981-ben Kovács Zoltán kollégánkkal bővült, a közben más tevékenységi köröket ellátó és eltávozott kollégák helyett.
Az irodalmi aktivitás nem csökkent, melynek eredményeként jelent meg:

1986: Batizné-dr. Tokodi: Geodézia.
1987: Kovács-dr.Tokodi: Geodéziai számítások.
1991: dr. Ercseyné: Geodéziai mérőgyakorlati praktikum.

1993-ban érkeztek az első PC-k, melyeknek kapacitása révén a világban teret nyerő térinformatika oktatásának lehetősége megcsillant.
Ekkoriban szereztük be akkori legmodernebb eszközünket, a Geodiméter 410 mérőállomást, amely a Geotronics cég legelső, intelligens állomása.
A terepi méréseket rögzíti és számítógépbe adatátviteli szoftver segítségével átviszi. A Földhivatalokban olyannyira elterjedt ITR (Interaktív Térképező Rendszer-DIGICART Kft.) grafikai térképező szoftveréből is beszereztünk néhány példányt. Az igazi pályázati rendszer beindulása, s kezdetben sikeres FEFA, TEMPUS pályázatok megnyerése révén további szoftverekkel (MAPINFO, Microstation 4) gazdagodtunk. 1998-ban a Bentley cég segítségével egy térinformatikai laboratóriumot alakítottunk ki. A labor kiteljesítette az 1995 óta a tanszék három munkatársa (Batizné dr., dr.Tokody, Kovács) által kialakított tematika szerint folyó Térinformatika oktatásunkat. 1998-2004 között Bálint Béla tanársegéd az Építőanyag Tanszékről került át a Geodéziai szakcsoporthoz. A térinformatika oktatást fellendítette az AutoCad Map szoftverben való magas szintű jártassága. 1994-ben jelent meg Batizné dr. Ferdinánd Judit: Ipari környezetszennyezés detektálása távérzéke­léssel c. jegyzete.

2004–ben végre megújult (külső-belső formájában) a Geodézia jegyzet, új formája „Dr. Tokody-Kovács: Geodéziai alapismeretek” címen jelent meg.
Ebből azonban a fotogrammetriai és az ipari geodéziai rész hiányzik, azt majd egy önálló jegyzetben kívánjuk kiadni. A Főiskola „KK”munkái („Költségvetésen kívüli") révén oktatóink kapcsolatot tartottak az iparral. Vállalták alapozási kitűzések, építőipari művezetések, daru­pálya mérések stb. munkálatait. Az ipari tapasztalatok révén az oktatás minősége a kivitelezési szemlélet szempontjából javult.

Oktatóink nemcsak a szakmai egyesületek rendezvényein, konferenciáin való aktív részvétellel, szakfolyóiratok, szakkönyvek tanulmányozásával, hanem külföldi (Weimar, Lipcse, Stuttgart, Borlaenge, Tokyo, London) székhelyű és hazai társintézményekkel is hasznos együttműködésben, naprakész ismeretekkel végzik oktató, nevelő tevékenységüket. Mindez még mindig kevés ahhoz, hogy az egyre dráguló, és viharos léptekkel fejlődő szakterületünkkel lépést tartsunk. A Digitális Alap Térkép szabvány (DAT) 1997 óta meghatározó keretet ad a sokféle szoftvert használó földmérő társadalomnak.
A térkép készítéséhez leggyorsabban adatot gyűjtő GPS (Globális Position System) technika műszerei bármennyire is miniatürizálódnak, áraik még mindig elég magasak. Ennek ellenére sikerült 2002-ben egy ASHTEC típusú egyfrekvenciás vevőpárt beszereznünk. Bővült a mérőállomások száma is egy TOPCON típusú állomással. 2003-ban egy Sokkia Power Set, 2004-ben 2 db Topcon, 2007-ben pedig egy újabb Sokkia mérőállomással bővült a műszerparkunk.
Dr. Ercsey Zoltánné 2003-ban nyugdíjba vonult, majd 2004-ben Bálint Béla a MOL- hoz távozott, cserébe Papp Erik lépett be a Budapesti Műszaki Egyetemről. Nem sokkal utána lépett be hozzánk térinformatika oktatásra Szűcs László és Gregori Ákos (szintén a Budapesti Műszaki Egyetemről).
Szűcs Lászlónak sikerült megvédenie Ph.D dolgozatát 2006-ban, melyet a hagyományos és GPS mérések együttes feldolgozásáról írt. 2007 szeptemberében Batiz Zoltánné Dr. Ferdinánd Judit nyugdíjba vonult, nagy űrt hagyva maga után.

Visszatekintve az elmúlt 35 évre elmondhatjuk, hogy a geodézia tudományának rohamos fejlődésével lépést tartottunk, oktatásunkra az eszközökkel való viszonylag jó ellátottság és modernség jellemző.

Külső óraadóink voltak:

Papp Márió, Bereczky Sándor, Bencze István, Bolváry Gábor, Feles László, Fekete János, Hetzmann Tamás, Hacker Mihály és Kázmér István.

Felhasznált irodalom: Batizné-Tokody: A mérőszalagtól a Térinformatikáig. YMMF Jubileumi évkönyv, 1998.