Copyright 2017 - Custom text here

nyn2018  Várunk minden érdeklődőt szeretettel a 2018 január 12-én
  megrendezendő Nyílt Napunkra.

  A Nyílt Nap programja itt olvasható >>>

 

 

 

A múlt század utolsó harmadában az ipari fejlődéssel egy időben megindult hazánkban az az urbanizációs folyamat, mely soha nem látott építkezési hajlandóságot eredményezett. Jól képzett építőipari szakemberekre volt szükség. Kezdetben idegenekből, főleg németekből álló szakgárdák vezették a magyarországi építkezéseket, később azonban Eötvös József és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterek munkássága nyomán megalakult 1879. december 7-én a Középipartanoda, építészeti, gépészeti és vegyészeti szakcsoporttal. Első épülete a Bodzafa (ma Rökk Szilárd) utcában volt, 1891-ben költözött új épületébe a Népszínház utcába. A háromtagozatos intézmény rövid idő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Az építészeti szakosztály építőmestereket, pallérokat és önálló munkára képes szakembereket képzett. Miután a tanulók létszáma 230-ra emelkedett, 1898-ban Dániel Ernő kereskedelmi miniszter karunk elődintézményét önálló intézetté szervezte, és a Középipartanodából  kivált  az építész képzés.

 
Az intézet neve: Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola. Az iskola igazgatójává Kolbenheyer Gyula építész szaktanárt nevezték ki. Az iintézet ekkor a VII.Damjanich utca 18/b-ben, egy 3 emeletes bérházban kezdte meg működését. Az iskola új épületéhez a főváros a Thököly úton biztosított telket, és az új épület tervezője a jogelőd intézmény igazgatója volt.  1901-ben költözött mai épületébe az iskola (Budapest, XIV. Thököly út 74.) Ez jelenleg is karunk tözsépülete.
A Felső Építő Ipariskolán két tagozat működött: nappali és téli. Utóbbit az építőiparban dolgozók részére indították a téli holt szezojában. A nappali 3 éves, a téli 4 éves volt, azonos tananyaggal. 1911-12-ben a tanulói létszám 481 fő volt. Az intézmény elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai műemlékek felmérésében, amelyek az iskola oktatója, Foerk Ernő vezetésével, szünidei tanulmányi kirándulások keretében történtek.
A Felső Építő Ipariskola elvégzése és két év építőipari gyakorlat megszerzése után a hallgatók önálló iparengedélyt válthattak, három év építőmester mellett végzett gyakorlat után építőmesteri szakvizsgára jelentkezhettek. Az építőmesteri képzettség megvizsgálására hazánkban csak Budapesten a Feldő Építő Ipariskolán illetve elődján működőtt az Építőmesteri Vizsgabizottság, 1884-től 1949-ig. Az államilag kijelölt bizottság első elnöke Ybl Miklós volt.
1930-as években a nappali tagozat létszáma átlagosan 240, a téli tagozaté 190 fő volt. 1934-től a kor követelményeinek megfelelően nagyobb hangsúlyt kapott a tananyagban a szilárdságtan és a vasbeton- és acélszerkezetek méretezésének tantárgya. A II. világháború éveiben is viszonylag zavartalanul folyt az oktatás. A tanévek nyári időszakában a diákok tanáraik irányításával további magyarországi műemléki épületek szakszerű felmérését végezték el. Ezen felmérések a mai modern műemlékvédelem megbecsült forrásai.
A háború után a budapesti iskolák közül elsőként kezdte meg működését intézményünk. Az 1945/46-os tanévben 260 napaali és 250 téli tagozatos tanuló volt összesen.
 
Az 1950/51-es tanévtől  az iskola technikumként működött tovább, négyéves oktatási idővel,  magasépítői, mélyépítői és anyagipari tagozattal. 1952-ben a mélyépítő és az anyagipari tagozat kivált az iskolából, a Thököly úton csak a magasépítési technikum működött tovább.  Az Ybl Miklós Építőipari Technikum 1952 és 1965 között 480 tanulóval, a dolgozók szakán 240 fővel végezte műszaki középkéderek képzését.
1963-ban az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium elhatározta, hogy felsőfokú technikumot hoz létre, amelynek célja, hogy kivitelező szakembereket képezzen. Az érettségire (vagy ezzel egyenértékű középiskolai végzettségre épülő szakemberképzés tanulmányi idejét 3 évben határozták meg, s elkezdődőtt az új oktatási rendszer kiépítése. A műszaki tantárgyak oktatása és a műszaki tanszékek felállítása az 1964/65-ös tanévben indult el. Az építész nappali tagozat beindítására 1965/66-ban került sor, majd egy év múlva megindult a kommunális tagozaton is a képzés. Az építőipar nagyiparrá történő fejlődése kapcsán szükségessé vált a mélyépítés-kivitelezői vonak erősítését szolgéló mélyépítési szak beindítása. Erre az 1971/72-es tanévben került sor. Ugyanettől a tanévtől a városgazdasági szak is indult.
 
1972-ben a felsőfokú technikumok átszervezésével az Elnöki Tanács létrehozta jogutódként a budapesti Ybl Miklós Felsőfokú Építőipari Technikum és a debreceni Felsőfokú Épületgépészeti Technikum összevonásával az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolát. A főikolán két kar működött, Az Építőipari Kar Budapesten, és a Gépészeti Kar Debrecenben. Mindkét karon üzemmérnök-képzés folyt. A főikola első főigazgatója Dr. Kiss Lajos volt.

A főiskola következő évtizedeit jelentős tartalmi és szervezeti változások jellemezték. 1980-ban a Belügyminisztériummal közös tűzvédelmi mérnökképzés indult. Az országban egyedül intézményünkben folyik felsőfokú tűzvédelmi képzés. 1987–1998 között Építményfenntartási ágazaton a honvédség számára képeztünk szakembereket. 1992-ben engedélyezték a biztonságtechnikai mérnökképzést és 1994/95-ös tanév óta folyik műszaki menedzser képzés. Az alapképzésen túl 1980 óta több, szakunkhoz kötődő szakirányú továbbképzést is folytatunk. Az 1997-ben lefolytatott eljárás eredményeként a Magyar Akkreditációs Bizottság műszaki intézményi szakbizottsága a főiskola valamennyi mérnöki szakát – erős minősítéssel – akkreditálta. A tartalmi fejlődést szervezeti változások is kísérték. Ezek közül külön ki kell emelni, hogy a főiskola nevét 1991-ben a kormány a tartalomnak jobban megfelelő Ybl Miklós Műszaki Főiskolára módosította. 1995-ben a debreceni kar a Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karaként folytatta tovább munkáját.

A felsőoktatási intézményhálózat átalakításának keretében a főiskola 2000. január 1-jével a Szent István Egyetemhez csatlakozott, hogy az új, integrált felsőoktatási intézmény részeként a társkarokkal összehangolt oktatási, kutatási és szaktanácsadási tevékenységével hatékonyabban szolgálhassa a vidéki térségek, települések infrastruktúrájának fejlődését. A 2006/2007. tanévtől az intézmény neve Ybl Miklós Építéstudományi Kar.
 
Karunk és valamennyi elődintézménye a magyar építőipari szakemberek oktatásában jelentős hagyományokkal és kiemelkedő eredményekkel dicsekedhet. A magyar műszaki szakemberek és ezen belül a „Thököly útiak” számottevő szerepet töltöttek be a magyar építőipar fejlesztésében, vezetésében és ha sorsuk úgy alakult, sikeresen álltak és állnak helyt külföldön is. Karunk hű kíván maradni tradícióihoz és alapvető feladatának tartja, hogy jelenlegi és jövendő hallgatói is elegendő felkészültséggel és hivatástudattal fejezzék be tanulmányaikat.